Baranyai, G., & Lampért, K. (2007). Riport Enyedi Györggyel. Modern Geográfia, 2(2), 106–130.
Enyedi György 1930. augusztus 25-én született Budapesten. Családja felvidéki és zalai (horvát) gyökerekkel büszkélkedik, de ő Budán élő pesti lokálpatriótának tartja magát. Szüleinek egyetlen gyermeke és a család törekvései között az ifjú Enyedi György iskoláztatása előkelő helyen szerepelt. Tanulmányait abban az időszakban kezdte meg, amikor még igen intenzív volt az Osztrák-Magyar Monarchia emléke hazánkban. Középiskolai tanulmányait a pesti piaristáknál végezte és az iskola színvonalát mi sem jellemzi jobban, hogy osztálya három akadémikust is adott hazánknak. A geográfia érdekelte, de középiskolai tanár nem szeretett volna lenni. 1949 és 1953 között a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem padjait koptatta. Innentől kezdve a geográfia iránti vonzalom a közgazda szakképzettséggel párosulva meghatározta a további pályát, érdeklődése a társadalomföldrajzi egyenlőtlenségek alapjainak feltárása felé fordult. A regionális tervezés-gazdaságföldrajz szakos közgazda diploma megszerzése után anyaintézményének tanársegédjeként dolgozott, majd 1955-ben a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Agrárgazdaságtan Tanszékére került. Figyelme a vidék, a falu-város kapcsolat és a regionális egyenlőtlenségek felé fordult. 1960-tól kezdett mélyülni kapcsolata az Akadémiával, amikor is előbb munkatársává, majd osztályvezetőjévé és igazgató-helyettesévé válik az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetének. 1983-ban megbízást kapott az MTA Regionális Kutatások Központjának megalapítására, amely pécsi székhellyel létre is jött. 1991-ig a központ igazgatói feladatát is ellátja. Tudományos munkásságát oktatói tevékenysége egészítette ki, 1962 és 1969 között Debrecenben, 1985 és 1991 között Pécsen tanított, 1991-től az ezredfordulóig pedig az ELTE Szociálpolitikai Tanszékének egyetemi tanára volt. A hazai és nemzetközi regionális tudomány prominens képviselője, több külföldi egyetem vendégtanára volt, kapocs szerepe megkérdőjelezhetetlen. Számos hazai és külföldi tudományos testület tagja, vezetője, képviselője volt illetve ma is aktív tevékenységet vállal. 1958 óta tagja a Magyar Földrajzi Társaságnak, 1982-től az MTA levelező, 1990-től rendes tagja. 1990-től az Academia Europaea tagja. 1999 és 2002 között az Akadémia társadalomtudományi alelnöke volt, 2002-től ugyanezen szervezet elnökségi tagja. Nemzetközi elismertségét jelzi, hogy egyedüli magyar geográfusként vezető pozíciót töltött be 1984 és 1992 között a Nemzetközi Földrajzi Unióban. 1998-tól 2002-ig a Magyar UNESCO Bizottság elnöki tevékenységét is ellátta. Tiszteletbeli tagja a Francia-, a Finn-, a Lengyel-, a Brit- és a Horvát Földrajzi Társaságnak. A honi regionális tudomány megalapításában játszott úttörő szerepét, sokszínű tudományos és oktatói munkásságát, a közéleti tevékenységét számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el. Ezek közül a legjelentősebbek az Akadémiai Díj (1961), a Magyar Földrajzi Társaság Kőrösi Csoma Sándor emlékérme (1986), a Trefort Ágoston-díj (1994), a Pro regio-díj (1995), a Széchenyi-díj (1998) és a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (2004). Publikációs tevékenysége gazdag, nevéhez negyedszáz könyv és több, mint tízszer ennyi tanulmány fűződik. Nemzetközi szinten a legtöbbet hivatkozott magyar geográfus. Szemléletmódjára az interdiszciplinaritás jellemző, amit mi sem igazol jobban, minthogy a 75. születésnapjára rendezett konferencián a geográfusok mellett a szociológusok, a regionális tudomány, a közgazdaságtudomány, a településtudományok képviselői is tisztelegtek munkássága előtt.