Bugya, T., & Ritz, I. (2006). Beszélgetés Jakucs Lászlóval. Modern Geográfia, 1(1), 37–72.
Jakucs László 1931-ben született Sarkadon és ott is éli első kilenc évét. Mivel a család Debrecenbe költözik, a középiskolát már ott végzi. Egyetemi tanulmányait Budapesten kezdi meg, az akkori Pázmány Péter Tudományegyetemen, ahol végül mint geológus végez. 1949–1950 között Szovjetunióban aspiráns, de tanulmányait megszakítja és a Földtani Intézetben helyezkedik el. A barlangok iránti, az egyetem alatt kiteljesedő érdeklődése lankadatlan marad, bár eleinte főképp terepi geológusként dolgozik az ország több helyén. Az 1950-es évek elejétől foglalkozik az aggteleki barlangrendszer problematikájával, végül új eljárásokat kidolgozva bizonyítja addig ismeretlen részeinek a létét és fel is tárja a Béke-barlangot. Ezután 1953-ban a barlang igazgatójává nevezik ki, mely poszton1963-ig marad. 1959-ben szerez egyetemi doktori, 1961-ben pedig kandidátusi fokozatot.Kutatásai, eredményei révén széles szakmai ismeretségekre tesz szert.Szenvedélyes utazóként külföldön is kutat, újabb ismeretségekre tesz szert. 1964-től 1992-ig a Szegedi Tudományegyetem Földrajz Tanszékét vezeti, közben 1970-ben megszerzi akadémiai doktori (DSc) fokozatát is. A barlangok és a karsztok kutatása, megismerése területén maradandót alkotott, munkái máig alapművek a témával foglalkozók körében, könyvei, ismeretterjesztő írásai pedig lebilincselő, olvasmányos stílusban mutatják be a laikus érdeklődőknek Jakucs professzor „szerelmetes barlangjait”, azok természetét, kialakulásukat. A karszt- és barlangkutató szakemberek nem véletlenül tartották a szakma egyik legnagyobb szaktekintélyének, nem csak Magyarországon, hanem külföldön is.Ha lehet, még fontosabbnak tartotta a tanári munkáját, büszke volt hallgatóira. Nem véletlenül vallják a hazai természetföldrajz vezető alakjai közül magukat többen is a tanítványának. 2001. december 1-én halt meg.