Kozma, G., Dézsi, Gy., & Teperics, K. (2014). Az alap- és középfokú oktatási intézmények térbeli elhelyezkedésének változása Debrecenben 1939 és 2013 között. Modern Geográfia, 9(4), 93–105.
A tanulmány célja egy konkrét település, Magyarország második legnagyobb városa, Debrecen esetében az alap- és középfokú oktatási intézmények térbeli elhelyezkedésének a vizsgálata. Az elemzés során rá kívánunk mutatni a térbeli elhelyezkedést befolyásoló tényezőkre és az egyes történelmi korok (második világháború előtti időszak, az 1945 és 1990 közötti periódus, az 1990 utáni időszak) közötti különbségekre. A második világháború előtti időszakban a legfontosabb befolyásoló tényezőnek a vallást lehetett tekinteni, és bár az állam törekedett bizonyos méretű decentralizációra, elsősorban a középfokú oktatás esetében egy igen jelentős térbeli koncentrációt lehetett megfigyelni. A második világháború utáni időszakban a történelmi belvároson kívüli területek lakosságszám-növekedése, ezen belül is az új lakótelepek felépítése egy igen jelentős decentralizációhoz vezetett. A középiskolák esetében a második világháború után elkészült városrendezési tervek szintén fontosnak tartották a térbeli decentralizációt, erre azonban csak a szakközépiskolák és a szakmunkásképző intézmények vonatkozásában került sor, amely során igen fontos szerepet játszott a szakmai kapcsolódás. A rendszerváltás utáni időszakban az intézmények térbeli struktúráját meghatározó tényezőnek tekinthető az új intézményfenntartók (egyházak, alapítványok) jelentkezése, amely jelenség közvetlen decentralizációt eredményezett, és ez a szakközépiskolák és szakmunkásképző intézetek (újabb nevükön szakiskolák) esetében a legnagyobb mértékű.
Kulcsszavak: földrajzi helyzet, Debrecen, általános iskolák, középiskolák